Az ügyvezetői megbízásról

Köztudott, hogy az új társasági törvény (2006. évi IV. törvény, a továbbiakban Gt.) szerint 2006. július 1- től a vezető tisztségviselő e tevékenységét munkaviszony keretében nem láthatja el /Gt.22.§ (2)/.

Felmerülhet a kérdés, ugyan mi szükség lehetett erre a változtatásra, ha jellemzően a hazai kis- és középvállalatok (többségi) tulajdonosa rendszerint egyben ügyvezető is, így formálisnak és szükségtelennek tűnhet az ügyvezető tisztség fentiek szerinti kötelező átalakítása.

A jogalkotói cél nyilván a tulajdonos jogainak fokozott védelme volt, arra az esetre tekintettel, amikor a tulajdonos személye nem esik egybe az ügyvezetői tisztség betöltőjének személyével. A tulajdonost pedig elsősorban  - az őt esetlegesen érő - kártól kell megóvni. Az ügyvezető önálló döntési jogosultsága óhatatlanul is potenciális „kárforrás”. Ez ugye – már az óhatatlanság - a gondatlanság esetköre.

Eddig ugye a munka törvénykönyve (1992. évi. XXII. A továbbiakban Mt.) a rendes szabályokat rendelte alkalmazni a vezető kártérítési felelőssége körében. Gondatlan károkozás esetén ennek mértéke „alapesetben” az egyhavi átlagkeresetnek maximum ötven százaléka. Ettől a szabálytól a kollektív szerződés is maximum hat havi átlagbér összegig térhet el /Mt.167.§ (1-3)/, vezető esetében a  kártérítés maximális mértéke a vezető tizenkét havi átlagbére /Mt.192/A.§ (3)/ volt eddig.

A polgári jog általános szabályai szerinti kártérítést az Mt. kizárólag a „verseny-tilalmi” korlátozások vezető  általi megszegése esetére ismerte el. Ebben az esetben ugye a vezető a teljes kár mértékéig helytállni tartozott eddig is. /Mt. 191.§/

Az új Gt. által bevezetetett rendelkezés ez utóbbi felelősségi alakzatot teljesítette ki az ügyvezetés egész területére.

Az ügyvezető a továbbiakban ugyanis nem bújhat „figyelmetlenségére” hivatkozva felelősségének korlátozott mértéke mögé. Mert még egy jól kereső ügyvezető 12 havi munkabére sem lehet kellő garancia a tulajdonos számára, egy - adott esetben - többtíz millió forintos tranzakció során fellépő vezetői mulasztás ellentételezésére…

A változás persze sok új problémát is felvet: Mi a helyzet akkor, ha lejár a vezetői megbízatás, a korábbi munkaszerződés viszont tovább él? A munkaköri leírás és feladat kiürül, de nem a munkáltató hibájából, hanem a törvény erejénél fogva. A rendes felmondás (munkaviszony megszüntetés) és az esetleges végkielégítés többlet költségét ki viselje? Ha nem következik be a felmondás, akkor fenntartható- e a korábbi munkaviszony, még ha nincs is mögötte tényleges munkavégzés?

A fenti problémák gyakorlatias megoldásának igénye egy-két éven belül elkerülhetetlenül jelentkezni fog, amikor a Gt. által biztosított „türelmi idő” lejár.

Dr. Tokár Tamás
ügyvéd

Itt is is találhat még Önt is érintő érdekes olvasnivalóthttp://jogpont.blog.hu/

 

 

Kapcsolat


Név:*
E-mail:*
Üzenet:

Elérhetőség