Munkaviszony megszüntetés I.

 

Közös megegyezés

Azt hiszem, alkalmazottként és munkáltatóként is megkerülhetetlen a munkaviszony megszüntetésének problémája, amelyre előbb vagy utóbb sor kell, hogy kerüljön, legyen a váltás oka akár egy új élethelyzet, pénzügyi változás vagy újabb, izgalmasabb kihívás.

Előjáróban praktikusnak látszik pár fogalmat elhatárolni egymástól, megkönnyítve így a továbbgondolkodást.

A megszüntetés egy szándékolt aktus (ellentétben a megszűnéssel). Két esete a felmondás, illetve a közös megegyezés. A felmondás lehet rendes, vagy rendkívüli.

Egy konkrét példán keresztül utalnék a leggyakoribb tévedésre:

Egyik ügyfelem említette, hogy munkáltatója igyekezett megszabadulni tőle, fegyelmi eljárással fenyegette meg, majd azonnali döntésre bírta rá közös megegyezés formájában. Ügyfelem erre (Őt idézem): „Közös megegyezéssel felmondtam.”

A dolog tipikus, a gyakorlatban rendre keveredik a felmondás és a közös megegyezéssel történő megszüntetés fogalma.

A lényeges különbség köztük, hogy a felmondás egyoldalú aktus, a közös megegyezés pedig kétoldalú. Azaz egyszerűbben fogalmazva: az utóbbit mindkét félnek alá kell írnia, míg az előbbit az egyik fél közli a másikkal, természetesen írásban. Közös megegyezés során előzetesen egyeztetnek a felek, majd megegyeznek. Felmondás során, sosem kérik ki a másik oldal véleményét a döntésről. (Legfeljebb annyiban ,mennyire a két dolog összefügg: egy felajánlott egyezség el nem fogadása nagy valószínűséggel előrevetíti a felmondást az ajánlattevői oldalról. Ilyenkor a sikertelen egyezségi kísérletet követi egy egyoldalú döntés.)

A közös megegyezés ekként quasi új szerződés, amiben a felek ismételten megállapodnak a korábbi munkaszerződésben foglaltakra nézve, de ekkor már azzal a szándékkal, hogy annak véget vessenek. Az ilyen szerződésbe praktikusan bármilyen kondíció belefoglalható. A lényeg, hogy a felek akaratát tükrözze, és ne ütközzön jogszabályba. Lehet benne szó pénzbeli juttatásról, eszközök megváltásáról, szabadság kiadásáról, és egyebekről.

A felek ekkor együttesen döntenek az elválás mellett. Ennek megfelelően (a szándékegységük miatt) másként alakul a közös megegyezés bíróság előtti megtámadása, mint a felmondás során. Ilyenkor ugyanis a felperes a saját nyilatkozatát is támadja, tehát azt is bizonyítania kell, hogy a döntése meghozatalában aggályos módon orientálta őt a másik fél, illetve saját maga nem volt minden információ birtokában, amikor jóváhagyta az egyezséget. Tévedett, megtévesztették, kényszeríttették, fenyegették. A dolog nem lehetetlen, de nyílván problémás, ha adott esetben komoly összegű juttatás mellett távozik valaki egy cégtől, majd utólag kezd el méltatlankodni.

A közös megegyezést ekként, mint a „legtisztább” megoldást szoktam ajánlani az ügyfeleimnek. Sok emberi és szakmai probléma feloldható ezzel, és mindkét oldal renoméja tiszta marad, segítve így a felek továbblépését.

Szerintem a közös megegyezés garantálja leginkább „a jó szájízt” az elválás alkalmával, ha végül mégiscsak arra kerül a sor.

Dr. Tokár Tamás

ügyvéd

Itt is is találhat még Önt is érintő érdekes olvasnivalót: http://jogpont.blog.hu/

 

 

Kapcsolat


Név:*
E-mail:*
Üzenet:

Elérhetőség