Munkaviszony megszüntetés III.

BLOG

 

Rendkívüli felmondás / első rész, Mt. 96.§ (1) a ) /

Következzék tehát a harmadik rész, a munkaviszony megszüntetés kérdéskörében.

Az alaptételeink még mindig változatlanok: a megszüntetés egy szándékolt aktus. Két esete a felmondás, illetve a közös megegyezés. A felmondás egyoldalú aktus, azt az egyik fél közli a másikkal, fajtája szerint lehet rendes vagy rendkívüli.

Felmondásnál a munkaviszony megszüntetését csak az egyik fél akarja. Attól függően, hogy milyen ok viszi a felmondó felet a döntésre, beszélhetünk rendes, illetve rendkívüli felmondásról.

A rendkívüli felmondásnak rendkívüli oka kell, hogy legyen. Egy olyan szélsőséges élethelyzet vagy magatartás, amely a munkaviszony haladéktalan megszakítását indukálja.

Ha valahol, hát itt a helye, hogy szó szerint idézzük a jogszabály (1992. évi XXII. törvény) 96. paragrafusát, nemcsak azért mert szép, hanem mert igen tanulságos is:

96. § (1) A munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél
a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettől érvényesen eltérni nem lehet.

Tehát a rendkívüli felmondás jogának gyakorlása mind a munkavállalót, mind a munkáltatót megilleti.

A törvény tételes felsorolást tartalmaz a felmondásra okot adó körülményekre nézve, de mivel a felsorolás szubjektív – emberi (bírói) mérlegelés körébe eső - elemekből áll, előjön az élet ama nagy igazsága, hogy minden eset egyedi. A rendkívüli felmondás jogszerűségének megítélésekor valamennyi (jogi) jelentősséggel bíró körülményt, gondos mérlegelés körébe kell vonni.

A rendkívüli felmondás két esetében  - a) és b) pontokban - közös, hogy az arra okot adó magatartásnak a másik féltől kell származnia, azaz nem a munkaviszonyon kívül álló harmadik személytől és nem is a felmondás gyakorlójától. Ez utóbbi esetben ugyanis a felmondás gyakorlója a saját (felróható) magatartásából eredeztetne jogot, ami a polgári jog általános elve szerint jogellenes.

I.) 96.§ (1) a) A rendkívüli felmondás oka egyrészt

• kötelezettségből fakad (a fél felelősségi körébe eső „feladat”),
• a magatartása maga a „megszegés” (tevékenysége során annak „szabályait, gyakorlásának módját” szegi meg a fél),
• munkaviszonyból ered a kötelezettség (tehát nem vállalkozási és főleg nem megbízási jogviszonyból)
• lényeges (a kötelezettség, amely a munkaviszonyból ered), (egy asszisztenstől azonnal megválni, mert „rendetlenség van az íróasztalán” aligha lehet ilyen, de a hanyag irattározás már talán),
• jelentős mértékű (a „megszegés”. Ez igen szubjektív kategória, az adott eset alapján ítélhető meg csupán a „mérték”. A „szabálytalan sávváltás” aligha jelent ilyet, de az ittas járművezetés biztosan jelentős KRESZ szabályszegésnek tekinthető egy gépkocsivezetőtől, munkajogi szempontból i.s),

• szándékosan („direkt”), vagy súlyosan gondatlansággal („nemtörődöm”) elkövetett cselekményből ered (a magatartás tanúsítójának pszichikus viszonya - a saját cselekményéhez - felróható (emberileg „negatívnak” értékelhető)). Kiemelendő, hogy a jogszerű felmondáshoz a gondatlanságnak súlyos mértékűnek kell lennie.

A fenti körülmények - beleértve az a) és b) pontok közös jellemzőjeként írottakat is - együttes megléte igazolja csak a rendkívüli felmondás jogszerűségét. Bármely körülmény (azaz az egyes „pöttyök”) hiánya, a jogellenes munkaviszony megszüntetést támasztja alá.

Dr. Tokár Tamás

ügyvéd

Itt is is találhat még Önt is érintő érdekes olvasnivalót: http://jogpont.blog.hu/

 

 

Kapcsolat


Név:*
E-mail:*
Üzenet:

Elérhetőség