Jogképesség és cselekvőképesség

(1959. évi IV. törvény /PTK/ 8.§ - 30.§)

A jogképesség és a cselekvőképesség fogalmának különbözősége – agyonbonyolított elhatárolások helyett - legegyszerűbben az alábbi példával érzékeltethető: egy kft.-t (magát az alapító okiratot) nem tudunk elküldeni laptopot vásárolni (végül is küldhetjük, de nemigen megy sehova), legfeljebb a kft. ügyvezetőjét (azaz: képviselőjét). Az ügyvezető aztán majd eldönti, hogy a vásárlási szándékát (akaratnyilatkozatát) a cég javára fejti ki, vagy a sajátjára. A különbség lényeges, mert az előbbi esetben a cég fizeti a gépet, az utóbbiban pedig az ügyvezető, pontosabban fizikálisan mindkét esetben az ügyvezető, csak az első esetben a céges bankkártyáról, a másodikban a sajátjáról.

A gyakorlati különbség a jog- illetve a cselekvőképesség között az, hogy a jogképesség tulajdonképpen szerzőképességet takar azaz, az adott személynél „meg is jelenhet” a (más által) kifejtett cselekvés eredménye. A cselekvőképesség azt foglalja magában, hogy a „szerzési” szándékot ki képes (személyesen) kifejezni.

A dolog igazából innentől érdekes, mert (I.) minden ember jogképes: jogot szerezhet és kötelezettséget vállalhat, (II.) jogi értelemben akaratnyilvánításra egyedül az ember képes, ám közülünk sem mindenki. (A saját cselekvés eredményéből eredő - saját részre történő - szerzés tehát kizárólag cselekvőképesség hiányában maradhat el, mert jogi értelemben "cselekvésre" csak az ember képes, a jogképesség hiánya pedig természetes személynél nem fordulhat elő).

Így a vizsgált kérdés - összefüggésében - két módon vethet fel problémát: (I.) képes-e akaratnyilvánításra az adott természetes személy (az ember mindenképp szerzőképes, a kérdés egyedül az, hogy személyesen tehet e jognyilatkozatot /cselekvőképes/, vagy törvényes képviselője útján /cselekvőképtelen, stb./). Illetve, hogy (II.) jogképes-e az adott szervezet, amely eleve cselekvőképtelen, hiszen ez a tulajdonság az ember sajátja. A jogi személy(iség) cselekvőképességét annak (természetes személy) képviselője (kurátora, ügyvezetője, elnöke, igazgatója) biztosítja.

Aki akaratnyilvánításra a törvény szerint is alkalmas (képes), az maga köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot. Az akaratnyilvánításra képes ember - ügyletkötés során - tehet jognyilatkozatot a saját javára, vagy máséra. Ha a máséra tesz, akkor annak képviseletében jár el, legalább is reméljük (törvényes képviselő). Ahhoz, hogy ez a remény bizonyossággá erősödjön, szükség van képviseleti jogosultságának igazolására.

A más nevében és javára történő eljárás jól ismert példája (a gondnokság és a gyámság stb. intézménye mellett) a jogi személy(iség) nevében történő joggyakorlás.

A jogi személy(iség) egy fikció, egy absztrakt fogalom, amely szerint bizonyos csoportokat együttesen, közösen illetnek meg jogok és terhelnek kötelezettségek (pl. állam, önkormányzatok, gazdasági társaságok, társadalmi szervezetek, társasházak stb.). Külső jogviszonyaiban a jogi személy(iség) nem személyek összességének, hanem egy (önálló) személy(iség)nek számít. A jogi személy(iség) az ügyletei során – képviselőjének akaratnyilatkozatán keresztül - saját magának, mint jogi személy(iség)nek szerez, illetve vállal kötelezettséget, tehát jogképes (1). A jogi személy(isége)t alkotó (természetes és jogi személy) tagoknak esetleges cserélődése nem érinti a jogi személy(iség) által vállalt kötelezettségeket és a megszerzett jogokat.
 
A címben említettek különbözősége tehát abban fogható meg, hogy a szerződést - legáltalánosabban - a szándék keletkezteti, amelynek kifejezésére kizárólag – természetesen a törvényi feltételek megléte mellett - az ember képes (cselekvőképesség). Amennyiben a - kifejezett szándék általi - szerzésre az adott (jogi, stb.) személy törvény szerint alkalmas (jogosult/kötelezett lehet), akkor az adott személy jogképes.

Dr. Tokár Tamás 
ügyvéd

Itt is is találhat még Önt is érintő érdekes olvasnivalót: http://jogpont.blog.hu/

 


megjegyzés:

(1) Érdekesség, hogy pl. a betéti társaság nem jogi személy, de jogképes. Komoly elméleti vita tárgya társasági jogban járatos kollégáim között, hogy van-e egyáltalán különbség a jogi személy kft., és a nem jogi személy bt. között, szerzési képességük terjedelme, korlátai stb. szempontjából. Megkímélve az olvasót az unalmas részletektől, elárulom, hogy a világon semmi, de mégiscsak így az izgalmasabb, hogy különbséget teszünk köztük, különben az e tárgykörben kifejtett több évtizedes kutatómunka veszne  kárba.

 

Kapcsolat


Név:*
E-mail:*
Üzenet:

Elérhetőség