Hol élünk?!

Tanút kellett (volna) képviselnem egy büntetőügyben. Miután tárgyalásommal ütközött az időpont felhívtam a nyomozóhatóságot, tegyük át máskorra.

Erre azt a szóbeli tájékoztatást kaptam – szemben az idézésben is szereplő szöveggel (Büntetőeljárásról szóló törvény, Be. 80.§) -, hogy nem tehetik át az időpontot, merthogy amúgy sem lehetek jelen, hiszen az ügyfelem nem a bűncselekmény sértettje (Be. 85.§ (4) bek.)

A Be. 80. § szerint: „ A tanú érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. A tanút erről az idézésében tájékoztatni kell.”

A Be. 85. § (4) bek. szerint : „A sértett tanúkénti kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja. A kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban előterjesztheti.”

Kérdéses, hogy a fenti két szakaszt hogyan lehet úgy alkalmazni, hogy azok ne - teljes egészében - üssék egymást. A 80.§ mindenkire (minden tanúra) vonatkozik, a 85.§ (4) bekezdése pedig olyan kivételt teremt az általános szabály alól, amely értelmetlenné és alkalmazhatatlanná teszi a főszabályt.

/ Ha valakit pl. megvernek, ő lesz a cselekmény sértettje, vele ott lehet az ügyvédje a kihallgatásánál. De vajon mi a helyzet, ha pl. állami intézmény a sértett. Ebben az esetben ugyanis áttételesen valamennyien sértettek vagyunk, de legalábbis nehéz szelektálni az intézmény volt és jelenlegi vezetője illetve dolgozói között „sértett -tanú” alapon. /

Az ügyvéd jelen – kihallgatáskor – mostantól csak a sértett tanú mellett lehet, ami eleve értelmetlen, hiszen ebben az esetben a sértettnek és az ügyésznek - általában – egyező szándéka, hogy – akár a nyomozóhatóság (pre)koncepciója szerint - feltárják a bűnügyet. Így nincs köztük érdekellentét, tehát itt az ügyvéd szerepe lényegében felesleges, hiszen semmi olyat nem tud a sértett tudomására hozni (csak a kihallgatásról beszélek!!!), amit az ügyész ne tudna és főleg (ne adj’ Isten), ne akarna. /

Minden más tanú kihallgatása esetében fontosabb – sőt nélkülözhetetlen - volna az ügyvédje személyes jelenléte, például az elkövető barátja, mint tanú esetében. (Mit mondhat, kérhet, észrevételezhet; nehogy véletlenül egy „jegyzőkönyvben felejtett” /esetleg ki sem mondott/ szó miatt vegyenek nem várt fordulatot az események).

 

Kapcsolat


Név:*
E-mail:*
Üzenet:

Elérhetőség