Tilosban parkoltam

Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata.

Mindenkinek ismerős: jön a levél a Vas Megyei Rendőr-főkapitányságtól…

Ezeket a szabálysértési ügyeket két esetben lehet megúszni „alapból”, az enyém egy harmadik, amikor a hatóság hibázik: ténybeli tévedésen alapul a döntése.

Ha igazolt a szabálysértés elkövetése, az üzembentartó csak úgy menekülhet, hogy vagy azt igazolja: kikerült a kezéből az autója kulcsa és feljelentést tett, vagy kölcsönadási szerződést prezentál, hogy más vezetett. A jogalkotó persze arra nem gondol, hogy előfordulhat olyan eset – baráti társaságban, magukat viccesnek gondoló ismerősökkel -, amikor úgy viszik el az autómat, hogy vissza is kerül hozzám rövid időn belül, ilyenkor sem feljelentést nem tesz az ember, sem a kölcsönadásról nincsen papírja, tehát a tulajdonos / üzembentartó kénytelen helyt állni a bírságért. Nekem általában is bajom van az objektív felelősséggel: hogyan indulhat ki abból az állam, hogy a gépjármű tulajdonos/üzembentartó az elkövető? /Ha nagyon nem akar fizetni, bizonyítsa Ő az ellenkezőjét!/ A dolog azért is visszás, mert a szabálysértésnél hatványozottan veszélyesebb bűncselekmény esetében is az államot terheli a vád, és nem a vádlottat az ártatlanságának igazolása.

Az objektív felelősség már csak azért is abszurd megnevezés, mert – tapasztalatom szerint - az eljáró hatóságok általában messze vannak az objektivitástól. Mondhatnánk persze, hogy az eljárás elnevezésének nem is a hatóság tevékenysége az alapja, tehát az ebben az értelemben korrektnek tekinthető.

Jött tehát a levél Vas megyéből, hogy ekkor és itt megálltam, ahol pedig tilos.

A hatósági vegzálásokat elég rosszul viselem ezért rákerestem a helyszínre (egyrészt a cím másrészt a fotó alapján). Hamar kiderült, hogy ahol a fotó készült az nem az a cím, amelyre a bírság szólt. Énugyanis vagy 20 házszámmal arrébb álltam a ahhoz helyszínhez képest, amelyről a határozat rendelkezett.

Fellebbeztem a BRFK-n. Hogy, hogy nem, teljesen helyénvalónak találták az elsőfokú határozatot. (Egy csapat, gondolom, kell a pénz.)

A felülvizsgálatot azon egyszerű logika mentén kezdeményeztem, hogy ahol álltam, ott nem büntettek meg, ahol megbüntettek, ott nem álltam.

A rendőrhatóság majdnem végig a saját álláspontját (jogszerű a döntése) erőltette, jóllehet a google térképén a tereptárgyak alapján is jól látszott az igazam. A parkolás és a jogerős döntés között egyébként (első-, másodfok, bírósági felülvizsgálat) több, mint három év telt el. A "szabálysértésemet" követő harmadik évben sikerült írásba foglalnia a hatóságnak, hogy tényleg nem a határozatban szereplő helyszínen parkoltam. A bíróság úgy foglalt állást, hogy a bírságolási intézkedés alapvetően lényeges eleme az elkövetés helyszínének pontos és egyértelmű meghatározása (Kúria Kfv.III.37.005/2012/6. ítélet), e nélkül a szabályszegés nem állapítható meg, ebből következően nem tekinthető jogszerűnek a határozat.

A (jogszabálysértő) bírságolásom végül a bírság duplájába került a hatóságnak, de hát a pernyertes ügyvédi munkadíját a pervesztes félnek kell fizetnie.

Itt is is találhat még Önt is érintő érdekes olvasnivalóthttp://jogpont.blog.hu/

 

Dr. Tokár Tamás
ügyvéd

 

Kapcsolat


Név:*
E-mail:*
Üzenet:

Elérhetőség