Bemutatkozás

Új Néplap, Jászsági Barangolás, 2007. október 27.

 

Nyílt levél Dr. Kolláth György Kollégámhoz

 

Tisztet Kolléga Úr, Kedves Gyuri!

Megdöbbenéssel olvastam a Veled készült interjút, amelyet édesapám Tokár István, a Megyei Közgyűlés volt elnökének tanúvallomása kapcsán adtál. Szomorúnak találom, hogy ismét a bulvár műfaj kétes népszerűségét kívánod használni a jászapáti gimnázium kivitelezése kapcsán indult perben. 

Én magam úgy gondolom, hogy az ügyfélszerzésnek és megtartásnak kizárólag a szakmaiság jelenheti a hosszú távú alapját, így engedd meg kérlek, hogy felhívjam a figyelmed - a cikkben általad előadottak vonatkozásában – pár dologra:

 

1. Az, amit Te példa nélkül állónak mondasz, kifejezetten tipikus. A tanú nyugodtan kommunikálhat másokkal (a már meghallgatott tanúkkal is), hiszen a perben mindig csak arra a tényre nézve hallgatják meg, amelyről személyes tudomása van azzal együtt, hogy arra is rákérdeznek tőle: kitől és hogyan szerzett tudomást az adott dologról. Édesapám a Közgyűlés volt elnökeként, és volt törvényes képviselőjeként nemcsak, hogy jogosult, de köteles is volt tájékozódni az adott ügyben. Az érintettek egyébként másolatot is kérhetnek a jegyzőkönyvekből, hiszen a tárgyalás zárt tartását – helyesen – Te sem és más sem kérte. A tanú egyébként akár baráti társaságban, sőt akár szó szerint is idézhet magától vagy mástól. Az általad említett hamis tanúzás tényállása egyébként az alábbi: 1978. évi IV. törvény 238. § „(1) A tanú, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.”  

Édesapám sem valótlant nem állított, sem valót el nem hallgatott.

 

2. A bíztatási kár – mint felperesi igény - kapcsán idézem ismét a jogszabályt: 1959. IV. törvény 6. § „A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.” A 6.§-ban szereplő fogalmi elemek mindegyikének felperesek általi tételes bizonyítása szükséges, és tegyük hozzá, az adott ügyben szakmailag ez lehet a legbonyolultabb feladat. Felperesek tudtak-e a látszattal ellenkező tényről (arról, hogy a fővállalkozó fizetési nehézségekkel küzd), azaz: jóhiszeműek-e, van-e önhibájuk, Ők - és nem Te, vagy más harmadik – személy hallhatott –e „bíztatást” bárkitől is, az esetleges bíztatás indító jelegű magatartást váltott e ki? stb.  

De a leglényegesebb kérdés: elhangzott-e egyáltalán olyan állítás, amelyre Te a per folyamán hivatkoztál? Édesapám tanúként is a valót adta elő: nem állított olyat, amelyre Te a felperesi igényt alapítod.

 

3. Előbbiekből fakad, hogy az ügyben tett nyilatkozatoddal nem tudok egyetérteni. A perben ugyanis a felek (alperes-felperes): nyilatkoznak, a tanú: vallomást tesz, a jogi képviselő: előad. Ha a fenti szerepek összekeverednek, akkor áll elő a jelenlegi - visszás - helyzet. Azok az egyeztetések, amelyeken Te édesapámmal részt vehettél, egyrészt az ügyben nem bírnak jelentőséggel (lásd 2. pontnál írottakat), másrészt az eddigi nyilatkozatok és tanúvallomások nem támasztották alá az általad előadottakat (v.ö.: 1. pontnál írottakat).  Ha viszont a perben hivatkozol rá, az legfeljebb csak tanúvallomásként értékelhető, amelyet – számomra érthetetlen módon - Te jogi képviselőként teszel.

 

Az ügy sajtója kapcsán sajnos muszáj volt állításaidra reagálnom, jóllehet a reagálás is a bulvárt népszerűsíti, amely igazán nem áll szándékomban. Minthogy azonban a megalapozatlan nyilatkozatok elharapóztak a megyei médiában felhívom valamennyi érintett figyelmét, hogy az általuk tett állítások, híresztelések valóságtartalmáért helyt kell majd álljanak. Amennyiben nem tudják állításaikat igazolni, viselniük kell annak jogi és anyagi következményeit.  

Az elkövetkezőkben természetesen – ahogy tettem azt eddig is - minden szakmai támogatásom meg fogom adni édesapámnak.

 

 

 

Kedves Gyuri!

 

 

Mint kollégám kérlek, tartózkodj a jövőben a hasonló megnyilatkozásaidtól az adott ügyben!

 

Ellenkező esetben kénytelen leszek a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III.22.) szabályzata 15. pontja alapján eljárást kezdeményezni Veled szemben, és  bármennyire is  sajnálom - a jóhírnév sértése kapcsán indítandó perben - nem leszek tekintettel arra, hogy egyébként kollégák vagyunk.

 

Budapest, 2007. október 20.

 

Kollegiális üdvözlettel:

Dr.Tokár Tamás

ügyvéd 

Nyomtatás E-mail

  • Cím:Thököly út 58-60.,
    Budapest
    1146
  • Telefon: +36 70 632 85 52 - Mobil
    +36 1 343 44 36 - Iroda